Kezdőlap Részek Szereplők Képek
Történetem...
2016. december 8., csütörtök, december 08, 2016
Sziasztok.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy mivel ASK.fm-en kiraktam a történetem, ezért az oldalamra is kirakom. Teljesen igaz a történet, megtörtént és még mindig megy. Megfordult már a fejemben az öngyilkosság is. De ezt olvassátok el és ha akartok, ítéljetek csak el! De ez az igazság.

#Shaylen

Történetem:

1998-ban születtem. 2 évesen elhagytak a szüleim, az apám miatt. A 4 fiú bátyám után szeretett volna még 1 fiút, de az anyám nem akarta elmondani az apámnak, hogy milyen nemű leszek. Mikor megszülettem ott volt az apám, anyám elmondta neki, hogy lány lettem és konkrétan felrobbant. Elmagyarázta, hogy nem tetszik neki, hogy Ő maga fehér bőrű, de az anyám színes. Elmondta azt is, hogy apám megcsalta az anyámat legalább 20 nővel. Így arra jutottak, hogy elválnak és engem örökbe adnak valakinek. Így egy otthonba kerültem, ahonnan 4 évesen kerültem el, a nevelő szüleimhez. Sikerült beíratniuk egy óvodába, majd 6 évesen egy iskolába. Mikor 2. osztályos (8 éves) lettem, megismertem egy fiút aki 3. osztályos (Andrew, 9 éves) volt. Hamar a legjobb barátok lettünk. 1 évvel később (3. osztályos koromban) jött egy ázsiai fiú  (Alan, 10 éves), aki szintén a legjobb barátom lett. Majdnem összeverekedett egy 6. osztályos fiúval (Drew, 12 éves), de a tanárok lenyugtatták őket, 2-3 nappal később barátok lettünk. 12 éves koromban (6. osztály), amikor Andrew és Alan 13 volt (7. osztály), Drew pedig 16, mind a négyen sok büntetést kaptunk a suliban, így elküldtek egy édesség boltba, a Moody's-ba, ahol megismertük a főnők lányát, GiGi-t (11 éves). Pár nappal később találkoztunk egy lánnyal Mariah-val (12 éves). GiGi bandát szeretett volna alapítani, így létrejött The Wannabes, ami egy kis idő után Savvy lett. Ez alatt az idő alatt, Andrew-val összejöttünk, szakítottunk, összejöttünk, szakítottunk, ez ment egy jó ideig. A végén újra összejöttünk, ami már 8 és fél hónapja tart. Azóta 400 élő koncertje volt a bandának. De nemrég rossz lett nálam a helyzet... Sokat írtak nekem Facebook-on, Instagram-on, Vine-on, hogy milyen bunkó vagyok, stb. Megkérdeztem, hogy miért, de senki semmit nem mondott rá, csak annyit, hogy "Tudod te azt!". Megfordult már a fejemben, hogy nem lenne jobb mindenkinek, ha meg sem születtem volna, ha megölném magam? Ha úgy is mindenki ellenem van... Miért is ne? Hétfőn lementem a konyhába, elővettem egy kést és kezdtem volna vagdosni a kezem, de Andrew odajött elvette tőlem, lerakta és megkérdezte "Miért?". Én csak néztem a cipőmet, aztán ránéztem és láttam a kétségbeesett arcát. Elsírtam magam, mire magához ölelt és megnyugtatott. Csak ezért nem kezdtem vagdosni a kezem. De ha Andrew nem lenne, akkor szerintem már nem is élnék... De erre nem is gondolok... Ezzel a "regénnyel" akartam elmesélni a történetem, vagyis, hogy miken mentem keresztül 18 év alatt. Remélem meg lehet érteni...

22:32
2016.12.08. 

>0 comments
older newer