Sziasztok!
Meghoztam a 4. részt. Nem tudom ki látta, de kicsit változtattam a szereplőkön. Na, és eldöntöttem, hogy 2 évados lesz a sztori. Tudom, hogy nagyon lassan jönnek a részek, de sajnos nem tudok mit tenni.. Nagyon sok dolgom volt. Két új dalt is írtam (és újra vörös a hajam XD), versenyeim voltak, kisebb koncertek, stb. De hagylak titeket olvasni ;)
xx, Shaylen
**NOAH szemszöge**
Leintettem egy taxit, majd beültünk. Cameron nem hallotta
mit mondtam a kormány előtt ülő 40-es éveiben járó férfinak, de biztos máshogy
gondolt mindent. Felé fordultam, rá mosolyogtam, mire lecsapott. Ajkai finoman
kóstolgatták enyémeket. Alig bírtam ellent állni, de muszáj volt. Hamarosan
megérkeztünk, kiszálltam a taxiból, Cameron pedig utánam rontott. Megfogtam a kezét, majd magammal húztam.
-Noah.. – nézett rám Cam – Miért hoztál haza?? – nyafogott.
-Csak gyere!
-Nem – mondta egyszerűen – Tudom, hogy most azt hiszed becsíptem, pedig nem. Teljesen józan vagyok. Azért mentem el abba a bárba, hogy kimozduljak, mert ahogy mondtad, nekem a szórakozás az, ha otthon valami sportot nézek a Tv-ben és pizzát eszem. Azért vettem fel ilyen ruhát és azért csináltam meg a hajam is, mert mindig farmer vagy melegítő gatyában és egy sima pólóban vagy pulcsiban vagyok, valamilyen sportcipővel. Azért nevetgéltem a bárban azzal a sráccal, mert sosem pasizom, ugyanis ott van Isaak, aki iránt érzek valamit, de rájöttem, hogy nem szerelmet. Igazából azt sem tudom milyen a szerelem. Ezért inkább azzal a sráccal beszélgettem. Nem tettem semmit és nem is tettem volna, akkor sem, ha ottmaradtam volna és te nem jöttél volna – mondta, majd egy mély levegőt vett és folytatta – Tudom, legalábbis gondolom, hogy nem jó érzés, hogy ezt mondom, de.. Nem vagyok szerelmes Isaakba. Nem is tetszik. Szeretem, de csak, mint egy jó barátot.. És.. Szóval ezt az egészet csak azért csináltam, mert mindenki azt mondta fiús vagyok, meg még sok mindent.. Ezért meg szeretnék változni, de hogy őszinte legyek, ez az egész nem tetszik. A ruha túl rövid, a hajamat órákig csináltam, a cipő sarka túl magas, az a srác a bárban egy retardált állat (?) volt.. – majd kínosan nevetett. Csak néztem rá. Néztem az arcát, ami gyönyörűen csillogott az utcai lámpa fényében. Valami furát éreztem a gyomromban.. Éreztem, hogy Cameron fogja a kezem, és én is az övét. Egyre furább volt azaz érzés. Mintha egy kisebb állatkert lenne benne. Még sosem volt ilyen érzésem.. Gondolatmenetemből Cameron rázott vissza – Hé! Noah! Te nem is figyelsz?!
-Mi? Ja…. De! – mondtam, miközben próbáltam felfogni, amiket az előbb mondott. Szóval nem is ivott.. És megváltozna.. – Mi van?! – visítottam fel, mire Cam hátrébb ugrott.
-Noah, jól vagy? – lépett vissza.
-Ja. Mért ne lennék? – néztem rá – Gyere! – mondtam, majd magammal húztam fel az apartmanjába.
-Csak gyere!
-Nem – mondta egyszerűen – Tudom, hogy most azt hiszed becsíptem, pedig nem. Teljesen józan vagyok. Azért mentem el abba a bárba, hogy kimozduljak, mert ahogy mondtad, nekem a szórakozás az, ha otthon valami sportot nézek a Tv-ben és pizzát eszem. Azért vettem fel ilyen ruhát és azért csináltam meg a hajam is, mert mindig farmer vagy melegítő gatyában és egy sima pólóban vagy pulcsiban vagyok, valamilyen sportcipővel. Azért nevetgéltem a bárban azzal a sráccal, mert sosem pasizom, ugyanis ott van Isaak, aki iránt érzek valamit, de rájöttem, hogy nem szerelmet. Igazából azt sem tudom milyen a szerelem. Ezért inkább azzal a sráccal beszélgettem. Nem tettem semmit és nem is tettem volna, akkor sem, ha ottmaradtam volna és te nem jöttél volna – mondta, majd egy mély levegőt vett és folytatta – Tudom, legalábbis gondolom, hogy nem jó érzés, hogy ezt mondom, de.. Nem vagyok szerelmes Isaakba. Nem is tetszik. Szeretem, de csak, mint egy jó barátot.. És.. Szóval ezt az egészet csak azért csináltam, mert mindenki azt mondta fiús vagyok, meg még sok mindent.. Ezért meg szeretnék változni, de hogy őszinte legyek, ez az egész nem tetszik. A ruha túl rövid, a hajamat órákig csináltam, a cipő sarka túl magas, az a srác a bárban egy retardált állat (?) volt.. – majd kínosan nevetett. Csak néztem rá. Néztem az arcát, ami gyönyörűen csillogott az utcai lámpa fényében. Valami furát éreztem a gyomromban.. Éreztem, hogy Cameron fogja a kezem, és én is az övét. Egyre furább volt azaz érzés. Mintha egy kisebb állatkert lenne benne. Még sosem volt ilyen érzésem.. Gondolatmenetemből Cameron rázott vissza – Hé! Noah! Te nem is figyelsz?!
-Mi? Ja…. De! – mondtam, miközben próbáltam felfogni, amiket az előbb mondott. Szóval nem is ivott.. És megváltozna.. – Mi van?! – visítottam fel, mire Cam hátrébb ugrott.
-Noah, jól vagy? – lépett vissza.
-Ja. Mért ne lennék? – néztem rá – Gyere! – mondtam, majd magammal húztam fel az apartmanjába.
Mikor felértünk, magam elé engedtem Cameront, majd a
konyhába indultam. Kb 1 perc múlva, mire megcsináltam egy szendvicset, Cam
lépett be a szobába, már cipő nélkül, törölközővel a kezében.
**CAMERON szemszöge**
-Elmegyek zuhanyozni.. – mondtam és már a fürdőben is
voltam.
Nem tudtam, hogy Noah mikor megy haza, vagy hogy egyáltalán
haza-e megy. Ráadásul fogalmam sincs miért csókoltam meg.. Igazából kissé fura
volt. De közben jó is.. Nem zártam be az ajtót, mert bízom Noahban. Lemostam a
sminkem, ami számomra zavaróan sok volt. Lehámoztam magamról a szűk (és rövid)
koktélruhát és beálltam a zuhany alá. Csak álltam és folyattam magamra a vizet,
majd azon kaptam magam, hogy sírok. Hogy miért? Valójában én sem tudom
pontosan. Csak már nem bírtam visszatartani.. Noah úgysem hallja, mert a víz
csobogása is hangos, én sem vagyok túl hangos(?) és a konyha is messze van a
fürdőtől. Mikor végre összeszedtem
magam, fogtam a levendulás tusfürdőm és nyomtam egy adaggal a kezembe, majd
elkentem testemen. Megmostam a hajam, majd kiléptem a kabinból. Elvettem a
törölközőt, beburkolóztam, majd nyúltam a ruhámért. Azaz nyúltam volna, ha
behoztam volna. Tehát ki kell mennem egy szál törölközőben a legjobb barátom
elé, akit ma már egyszer lesmároltam. Kiléptem a fürdőből, körbenéztem. Nem
láttam Noaht, így besétáltam a szobámba, és kikaptam a szekrényből, egy
fehérneműt, egy bő pólót és egy rövidgatyát. Mikor ki
akartam menni az ajtón, Noahval találtam szembe magam. Tátott szájjal nézett
rám és még a szendvics is kiesett a kezéből. Gyorsan elfutottam mellette, be a
fürdőbe és felkaptam a ruhákat. Megszárítottam a hajam, majd fel is fogtam.
Mire visszaértem a szobámba, el voltak pakolva az üvegek és egyéb szemetek,
amiket itt hagytam, Noah pedig az ágyamon ült és telefonozott. Odamentem hozzá
és leültem mellé.
-Azt hiszem
mennem kéne – mondta, majd felkelt az
ágyról és kiment az ajtón. Azaz ment volna, ha nem kiáltok rá:
-Maradj!
-De.. Cameron ez nem jó ötlet, mennem kell.
-Figyelj! Én.. Sajnálom. Tudom, hogy nem kellett volna megcsókolnom téged, de.. Valahogy úgy éreztem, ezt muszáj volt megtennem. De.. egyáltalán nem akartam lefeküdni veled – mondtam, majd kínosan felnevettem, Noah meg csak nézett rám, teljesen komoly arccal – mármint helyes vagy, kedves meg minden, de olyan régen ismerlek, hogy nem tekintek rád pasiként.. Csak egy barátként. A legjobb barátom ként. Más lánynak biztos bejössz, sőt… Marissa azt mondta cuki vagy – mosolyogtam.
-Marissa? – nézett rám furán.
-Először én is ilyen fejet vágtam – nevettem – az a lány akivel egy általánosba jártunk 6.-ig, de elköltözött – Noah még mindig furán nézett, ami megmosolyogtatott – az aki mindig túlbuzgó volt és hosszú vörös haja volt. Csak most már szivárványban pompázik..
-Ja!! Mary! A mi sulinkba jár?
-Idióta! Hisz már beszéltél is vele többször is! Még tetszett is neked!
-Az rég volt, még csak 12 voltam és különben is otthagyott.
-Nem tehet róla, hogy az apjának új munkát ajánlottak. De beszéltem vele, és tényleg hiányoztál neki. Szeretne veled beszélni.
-Jó – mondta és felemelte a kezeit, olyan „feladom” stílusban – hétfőn beszélek vele a suliban.
-Oké, de azért megadom a Messenger nevét – Noah gyorsan előkapta a telefonját, majd rám nézett – Marissa L. Shaw.
-L?
-Igen. Marissa „Love” Shaw.
-Aham. Majd ráírok.
-Maradj!
-De.. Cameron ez nem jó ötlet, mennem kell.
-Figyelj! Én.. Sajnálom. Tudom, hogy nem kellett volna megcsókolnom téged, de.. Valahogy úgy éreztem, ezt muszáj volt megtennem. De.. egyáltalán nem akartam lefeküdni veled – mondtam, majd kínosan felnevettem, Noah meg csak nézett rám, teljesen komoly arccal – mármint helyes vagy, kedves meg minden, de olyan régen ismerlek, hogy nem tekintek rád pasiként.. Csak egy barátként. A legjobb barátom ként. Más lánynak biztos bejössz, sőt… Marissa azt mondta cuki vagy – mosolyogtam.
-Marissa? – nézett rám furán.
-Először én is ilyen fejet vágtam – nevettem – az a lány akivel egy általánosba jártunk 6.-ig, de elköltözött – Noah még mindig furán nézett, ami megmosolyogtatott – az aki mindig túlbuzgó volt és hosszú vörös haja volt. Csak most már szivárványban pompázik..
-Ja!! Mary! A mi sulinkba jár?
-Idióta! Hisz már beszéltél is vele többször is! Még tetszett is neked!
-Az rég volt, még csak 12 voltam és különben is otthagyott.
-Nem tehet róla, hogy az apjának új munkát ajánlottak. De beszéltem vele, és tényleg hiányoztál neki. Szeretne veled beszélni.
-Jó – mondta és felemelte a kezeit, olyan „feladom” stílusban – hétfőn beszélek vele a suliban.
-Oké, de azért megadom a Messenger nevét – Noah gyorsan előkapta a telefonját, majd rám nézett – Marissa L. Shaw.
-L?
-Igen. Marissa „Love” Shaw.
-Aham. Majd ráírok.
Noah nálam
maradt éjszakára. Végigbeszéltük az estét, már amikor nem telefonozott. Nem
tudtam kivel írogat, így amikor elment zuhanyozni meglestem a telefonját.
Tudom, nem helyes de na. Akkor is. Máris Marissával írogatott:
Noah: Helló. Remélem emlékszel még rám J
Marissa: Szia!! Persze, hogy ne emlékeznék?! „Police” XD Akinek az apja rendőr és magánnyomozó egyben ;)
Noah: Csak volt. Már egy jó ideje felmondott.
Marissa: Semmi sem tart örökké. Várj. Hogy hogy rám írtál?
Noah: Miért? Nem lehet rádírni?
Marissa: Noah, te elvileg haragszol rám. Emlékszel?
Noah: Mary, az már régen volt..
Marissa: Mindegy, én még mindig érzem a bűntudatot.
Noah: Miért is?
Marissa: 6. osztály elején megkértél, hogy legyek a barátnőd. Igent mondtam, majd az év végén elköltöztem.. Azt mondtad sosem bocsátasz meg ezért.
Noah: De már mindegy. Már nem haragszom. Ja, igen :D Hallottam cukinak neveztél J
Marissa: Noah, én még szeretlek. A suliban amikor tudlak figyellek (nem zaklatlak) és mindig, mikor a nyáron hívtál egyre nagyobb hiányt éreztem. Igaz, hogy egy évig jártunk 6.ban és még most a nyári szünetben 2 hónapot, de te is tudod mik történtek.. Figyelj, mennem kell késő van. Remélem nem zavartalak össze. Szia..
Marissa: Szia!! Persze, hogy ne emlékeznék?! „Police” XD Akinek az apja rendőr és magánnyomozó egyben ;)
Noah: Csak volt. Már egy jó ideje felmondott.
Marissa: Semmi sem tart örökké. Várj. Hogy hogy rám írtál?
Noah: Miért? Nem lehet rádírni?
Marissa: Noah, te elvileg haragszol rám. Emlékszel?
Noah: Mary, az már régen volt..
Marissa: Mindegy, én még mindig érzem a bűntudatot.
Noah: Miért is?
Marissa: 6. osztály elején megkértél, hogy legyek a barátnőd. Igent mondtam, majd az év végén elköltöztem.. Azt mondtad sosem bocsátasz meg ezért.
Noah: De már mindegy. Már nem haragszom. Ja, igen :D Hallottam cukinak neveztél J
Marissa: Noah, én még szeretlek. A suliban amikor tudlak figyellek (nem zaklatlak) és mindig, mikor a nyáron hívtál egyre nagyobb hiányt éreztem. Igaz, hogy egy évig jártunk 6.ban és még most a nyári szünetben 2 hónapot, de te is tudod mik történtek.. Figyelj, mennem kell késő van. Remélem nem zavartalak össze. Szia..
Mi a…?! Noah
és Marissa jártak?! Mégis mik történtek akkor??! És Noah miért nem mondta el?
Hisz a legjobb barátom.. Gondolkodásomból hangos ordítás térit vissza. Gyorsan
a fürdőhöz rohanok és benyitok.. Amit akkor láttam, az könnyfakasztó volt…
-NOAH!!
